Alcsút(doboz): Alcsút(doboz) és a főhercegi kastély

Ahogy mai formájában ismerjük, Alcsútdoboz a 18-19. században még nem létezett. 1950-ben jött létre Alcsút és Vértesdoboz községek összevonásával.

Az 1600-as évek elejére a török teljesen elpusztította, a környező falvakkal együtt. A 17. század közepén egy közeli pálos rendű kolostor szerette volna megszerezni az újjáépült falu felett az irányítást, és jobbágyi szolgáltatásokat is követelt a lakosoktól, akiknek nemesi előjogait Komárom vármegye próbálta védeni. A falu és a pálos rendűek végül 1753-ban szerződést kötöttek, és valószínűleg ennek okán készült el a falu legrégebben ismert pecsétnyomója (1671 és 1691).

II. József 1786-ban feloszlatta a pálos rendet, sok más szerzetesrenddel együtt, és birtokaikat lefoglalta. Az alcsútiak az egyházi birtokos jobbágyaiból így az állam jobbágyai lettek. A településen 1763-ban indult meg az anyakönyvezés.

1825-ben az uradalom akkori tulajdonosa, József nádor kezdett a völgybe különleges növényfajokat telepíttetni, ezzel megteremtve a mai arborétum alapjait. Itt volt gazdatiszti gyakornok 1845–46-ban Vajda János költő.

József Antal főherceg és az alcsúti kastély

József Antal főhercegről írták ezt halála után a kortársai, akik őt a legmagyarabb Habsburgnak tartották, nem érdemtelenül. József Antal főherceg 1776-ban született Firenzében. Budapesten először 16 éves korában -bátyja koronázása alkalmából- járt, majd fiatalon elhunyt testvére örökébe lépve, 1795-ben lett Magyarország császári helytartója. A nádori címet a következő évben kapta meg, és viselte egészen haláláig, 1847-ig. Ez az időszak egybe esett a magyar reformáció korával, azzal az időszakkal, amikor rengeteg nagyszerű szándék valósult meg hazánkban. Ezeknek őszinte híve és támogatója volt a nádor (többek között ő is segítette adománnyal a Magyar Tudományos Akadémia létre hozását). A magyarul hamar megtanuló nádort megszerették és tis
ztelték a magyar emberek, csak úgy, mint a tragikusan fiatalon elhunyt első feleségét, Alexandra Pavlovnát, akinek sírkápolnája Ürömön áll (a sírkápolnát a magazin 2009/3-as lapszámában mutattuk be).

A régensi kinevezése után Budára költözött főherceg 1819-ben lett az alcsúti birtok tulajdonosa. A birtok korábban a Vallásalap kezelésében volt. A korabeli visszaemlékezések szerint, akkor itt egy igencsak elhanyagolt és adottságait tekintve messze nem kihasznált földterület volt. Jókai Mór egy írásában úgy emlékezik, hogy a kastélypark területén összesen három fa áll, és ha ez a megjegyzés lehet a valóságnak egy író fantáziája által felerősített jellemzése, az biztos, hogy komoly feladat várt arra, aki ide nővényekben gazdag, buja parkot álmodott.

József nádor a kastély megtervezésével Pollack Mihályt bízta meg, aki egy egyemeletes, portikuszos –négy jón oszlopos- főhomlokzatú -ez a rész maradt meg a főépületből-, U alakú kastélyépületet tervezett, melyhez L alaprajzú oldalszárnyak csatlakoztak. Bár a kastélyról számos fotó és grafika maradt fenn, sajnos azonban az építésével kapcsolatos iratok az épület leégésekor megsemmisültek, így ebből a szempontból szinte elenyésző információ áll a rendelkezésünkre. Az épület alapkövének letételére 1920-ban került sor, és hét évvel később jutott az építkezés olyan stádiumban, hogy az épület már beköltözhető volt, igaz, a munkálatok még ezután is folytatódtak. Időközben pedig megkezdődött a kastélyt körüli park kiépítése is (1925-ben). A Váli-víz és a Vértesacsai-patak felduzzasztásával csonakázótavat alakítottak ki, közepén szigettel, rajta műromokkal.

József nádor maga is ismerője és rajongója volt a botanikának így személyes irányítása, sőt kétkezi munkája révén alakul ki az a nagyszerű, 45 hektáros park, amelynek csodájára jártak a kortársak is. A nagyszerű, kora egyik legszebbikekként számon tartott klasszicista kastélynak és parkjának számos írói vénával is megáldott látogatója volt (Jókai Mór vagy Vajda János, aki uradalmi alkalmazottként ismerte meg a parkot), akik meg is örökítették, amit láttak.

József nádor 1847-ben hunyt el, az ezt követő húsz évben nem történt jelentősebb változás az alcsúti birtok életében, egészen addig, amíg nyolcadszülött gyermeke, József Károly Lajos főherceg lett 1867-ben a birtok ura. Személyében újra olyan vezetője lett az uradalomnak, aki maga is rajongott a botanikáért (munkásságát egyetemi díszdoktori címmel és akadémiai tagsággal ismerték el). Az ő idejébe élte második fénykorát a kert: gyarapodott ebben az időben egyaránt a növény és az épület állomány is.

A főhercegi kastély

A kastély korona része

Vajda leírása szerint a kastély előtti tér nyújtotta a legnagyszerűbb látványt, és a park telis-tele volt a családi eseményeket megörökítő helyekkel (a jelentősebb családi eseményekre fák elültetésével emlékeztek, és a park egyes részei a családtagok nevét viselte. A nádor kedvenc pihenő helye a Csaplári erdőben volt -egy körös-körül orgonaösvénnyel beültetett kör, közepén obeliszkkel volt itt-, ahol az a libanoni cédrus is áll, melyet a nádor 1833-ban ültetett magról.

József nádor nem csak a kastély megépítésére és a park létre hozására fordított kiemelt figyelmet, de az egész uradalom gazdálkodását példaértékű módon feljavította: a földeket vegytanilag elemeztette és ennek alapján osztályozta, az utakat fasorokkal szegélyeztette, külföldi módszerek honosított meg. Ennek köszönhetően közel húsz év alatt az alcsúti uradalom az egyik legjobban működő volt hazánkban. Az uradalom színvonalára jellemző, hogy az egykori tehénistálló napjainkban egy golf klub központi épülete, és aki arra jár előbb gondolja azt, hogy egy főúri kúriát lát, mint gazdasági épületet. (Az Etyek felé vezető út mellett, a Máriavölgyben álló korszerű tehénistállót Cifraistállónak nevezték, azonban a nép csak „marhapalotának” hívta, mert számukra túlzásnak tűnt az épület színvonala.)[1]

A kastély a háborús pusztítások előtt és ma: